Akit valamennyire is érdekel a labdarúgás, biztosan felfigyelt arra, hogy micsoda huza-vona megy a 2022-es Katar-i világbajnokság lebonyolítási időpontja körül. A FIFA némi jóérzéssel és logikával megáldott főtitkára kijelentette, hogy nem tartja jó ötletnek a világbajnokságot a szokásos, nyári időpontban megtartani, mert akkor a rendező országban nem ritka a +45 °C sem. Valószínűleg arra gondolt, hogy ez már veszélyesen sok lenne a labdarúgók számára a pályán (az Ausztrál Openen éppen most dőlnek ki sorra a teniszező, sőt a labdaszedők is a + 40 °C-os melegben). Igen ám, de szinte azonnal ez után más FIFA tisztségviselők élénken tiltakozni kezdtek a gondolat ellen, hogy a VB egy késő őszi, esetleg téli időpontra kerüljön át.
Mi is van valójában emögött a csatározás mögött? Elsősorban is maga a labdarúgás, ami nemzetközi szinten kitudja hány milliárd dolláros óriás üzlet. A világszerte működő több százezer klub (a legmagasabb ligáktól, a legalacsonyabban rangsoroltakig), sok-sok millió ember aki a labdarúgásból él meg. Természetesen az a pár ezer is aki valóban nagyon jól megél belőle. Nekik a VB egy bónusz, mint a tutti nyerő lottószelvényen az extra jackpot. Év közben degeszre keresik magukat a nemzeti bajnokságokban és a különböző nemzetközi kupákban, aztán négy évente jön a világbajnokság, még pármilliónyi aprópénzzel. Nekik most nagyon fájna, ha az évi rendes bevételeket nem növelhetnék ezzel a bónusszal, mitöbb esetleg be is kéne áldozniuk pár százalékot a profitjukból, mivel ha a VB-t nem a nyári holtszezonban rendezik, akkor azt, többek között, csak a nemzeti bajnokságok (stb.) rovására lehet lebonyolítani.
Ezen kívül ott van még egy komoly réteg, aki ha nem is közvetlenül, de mindenképpen jól keres minden egyes football világbajnokságon. Ilyenek például a sör gyárak. Nyáridőben, amikor a férfinépek kiveszik a szabadságukat és letelepednek a televízió elé, egy-két rekesz sör társaságában élvezik a közvetítést. Télidőben se szabadság (mert az asszony fellázad, ha a VB-re hivatkozva ugrik a nyaralás) ami a tévézést lehetővé teszi, sem olyan meleg nincs, ami sört indokolná. És ez nemzetközi méretekre kivetítve nem két filléres bevételkiesés az adott ágazatban.
A másik iparág a szórakoztató elektronika, azon belül is a televízió készülékek és a képrögzítő berendezések. Rendes körülmények között egy labdarúgó világbajnokság sok háztartásban komoly ér a televízió készülék cseréjéhez. Hiszen, ha az ember 2-3 hétig otthon ül a tévé előtt, akkor nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségben és méretben követi nyomon a közvetítéseket. Viszont, ha úgysincs otthon, mert egész nap hajtja a melót, akkor szinte mindegy, hogy milyen az a TV amit nem néz. És ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy majd késő este megnézi a meccset felvételről, mert annak már nem sok értelme van a legtöbbek számára, amikor pár perccel a mérkőzés vége után az okostelefonján meg lecsekkolta az eredményt.
Tehát összességében nagyon-nagyon sok pénzről van szó. És ennyi sok pénzért már az sem gond, ha egy tucat labdarúgó a 45 °C-os melegben ott a pályán esik össze szívroham következtében (ez egyébként manapság már szimpla időjárási körülmények között sem ritka dolog). Ahogy az angol mondja: „The show must go on.” (A show/előadás/-nak folytatódnia/mennie/ kell.), főleg ha ilyen jól fizet.
