HTML

Gondolat, ébresztő!

A többség időnként elgondolkodik különböző dolgokon. Én személy szerint azt hiszem az átlagnál kicsit gyakrabban és hosszabban teszem ezt. Elhatároztam, hogy megosztom a nyilvánossággal a gondolataim egy részét.

Friss topikok

Címkék

Színházépületek (a fejezet második része)

2015.07.24. 02:57 csaki-de



Nos ez volt a szakember véleménye a színházépítésről és átalakításról. Ehhez most szeretném hozzátenni személyes tapasztalataimat, amelyeket, ezekben a felújított, illetve például mozikból átalakított színházakban szereztem.

IBS (Internacional Buda Stage), már a névvel is gond van az új törvények szerint, mivel a Buda szó kivételével csak angol kifejezéseket tartalmaz. A nézőtér kialakítása rendben van, valószínűleg eleve valamilyen előadóterem céljaira készült. A színpad nem komplett előadások céljaira lett építve és mivel egy önálló épületszárny végében van, nem is nagyon fejleszthető. A színpad viszonylag kis mélységű, tehát hátsószínpad nincs. Az oldalszínpadok rendkívül kicsik, a rendezői jobbon szinte alig van. Az öltözők és a színpad között zárt összeköttetés nincs, hacsak nem a nézőtéren keresztül megy a színpadra a szereplő, ami a legtöbb darabban nem lehetséges, így a szereplők a jelmezeikben télen-nyáron az udvaron keresztül tudnak csak a színpadra jutni (2000-es állapot). A színpad két oldala között, ha az egyébként sem túl nagy teljes színpadmélységet ki akarják használni, szintén nincs zárt összeköttetés.

Karinthy színpad; régebben Haladás mozi. Volt szerencsém még mozi korában is többször meglátogatni. Őszintén szólva mozinak is kicsi volt, természetesen színháznak is kicsi lett. A nagyjából használható méretű színpadot csak a nézőtér rovására lehetett kialakítani. A nézőket kiszolgáló előteret úgy igyekeztek megoldani, hogy az utca felé „megtoldották” egy körülbelül másfél méterrel előrenyúló portállal, de az így nyert hely is kevésnek bizonyult még egy nem teljesen teltházas, délutáni előadás alkalmával is, amikor magam is a várakozók között voltam. A színpad és a nézőtér egységét az eredeti erkély meghagyásával sikeresen megteremtették. Így miután a néző beül az előadásra, már nem zavaró a helyszűke, azonban a színészeknek a színfalak mögött ez mindvégig megoldatlan marad. Egy kétszoba-konyhás kiszolgáló területen, amely egyben öltöző és jelmezraktár is, öltöznek és készülnek fel a színpadi munkára. A színpad két oldala közötti fedett átjárást a közelmúltban végre sikerült megoldani, ezzel sokat könnyítve a színészek helyzetén. Mindezekkel együtt az ott játszók elégedettek a helyzettel, egyikük azt mondja, hogy a szűkös és nem szokványos hely, no meg az egy-egy darabban szereplők viszonylag kis száma miatt, amolyan családias hangulat uralkodik a színházban.

Közép-Európa Táncszínház; régebben Csikk Színház (még régebben Bethlen mozi). Még Csikk Színház korában, amikor a Rock Színház társulata működtette, gyakran jártam ott. A színpad itt is a vetítővászon helyén lett kialakítva, de meglehetősen „elégtelen” módon, mivel a rendkívül kevés hely miatt a lehetséges maximális mérete is teljesen elégtelen volt színpad számára. Ezt a helyzetet tovább rontotta, hogy az amúgy is csekély méretű színpadnak szinte a közepén egy olyan oszlop volt, amely statikailag nagyon fontos szereppel bírt, így nem lehetett eltávolítani. Ennek ellenére eleinte tartottak előadásokat itt, de ezzel aztán hamar felhagytak. A terem akusztikája a Rock Színház hangzásához „túl jó” volt, erősebb effekteknél, zajoknál a hallgatóság hallószervei is veszélyben voltak. A kiszolgáló terület a nullával volt egyenlő, sem egy rendes öltözőnek, sem semmi másnak nem volt megfelelő hely. Később a színházat próbateremként használták és meghallgatásokat is rendeztek itt. Több évi működés után átadták a helyet a Közép-Európa Táncszínháznak, akik az óta működtetik és rendszeres előadásokat tartanak itt. Valószínűleg teljesen át kellett alakítani a helyet, hiszen a táncszínházi produkciókat általában nem egy hatszor ötméteres színpadra találták ki, amelynek egy vasbeton oszlop van a közepén. Azonban ha „táncolható” méretű színpadot akartak készíteni az előadóterembe, akkor az egyébként is szerény méretű nézőtérből sok helyet el kellett venniük.

Pesti Színház; régebben Bartók terem néven mozi és egy kisebb része a Pipacs osztályon felüli bár és éjszakai mulató. Az átépítés a teljes belső struktúrát érintette annak idején. A hozzácsapott helységekkel együtt elég nagy helyet nyertek ahhoz, hogy egy megfelelő színházkomplexumot hozhassanak létre. A megoldás, ami született, sajnos építészeti szempontból messze áll az optimálistól. Ugyan a komplexum hátsó, Aranykéz utca felőli homlokzatán vannak ablakok, mégis az összes fontosabb kiszolgálóhelység (pld.: öltözők) ablak nélküli. A komplexum kialakításakor nem gondoltak, nem is nagyon gondolhattak a díszletek raktározására, erre egyáltalán nincs hely. Azzal, hogy a színpadot az eredetileg az utcai fronton lévő vetítő vászon helyével ellentétesen az épület belseje felé építették meg, a díszletek színpadra kerülését illetve az onnan való kihordását is nagyon nehézzé tették. Ez a megoldás minden józan logikát nélkülöz. A nézőtér mérete megfelelő és a nézőket kiszolgáló helységeket is elégségesnek lehet mondani. A színészek öltözői méretre még megfelelnének, ha a színház működtetői nem zsúfolnának be időnként 20-30 személyes előadásokat az négy, egyenként négy személyre méretezett öltözőbe, amelyekhez egy nagyjából 30 négyzetméteres társalgó (sokkal inkább várakozó hely) tartozik, amely már réges-régen átalakult jelmezraktárrá, így elveszítve hasznosítható területének legalább a felét. A helyzetet tovább rontja, hogy egyetlen öltözőnek, illetve a csatlakozó helységeknek (öltöztető-tár, fodrász-tár, WC-k, a műszaki személyzet öltözője) egyáltalán nincs ablaka. Semmiféle ablak, még egy tenyérnyi sem. A helységek szellőzését egy több évtizedes, avult szellőző rendszer biztosítaná, ha egyáltalán működne. Persze, ha működne, az talán rosszabb lenne, mivel ami abban a rendszerben évtizedek alatt felhalmozódhatott, az már tömegpusztító fegyverrel felérő szennyeződésnek minősül. Nem csak a levegő, hanem a természetes fény hiánya is komoly gondot okoz. A szellőztetés szempontjából a színpad sincs jobb helyzetben, így azokon az előadásokon, ahol esetleg mesterséges füstöt is használnak, az a nézőtér felé szellőzik legjobban, a nézők nem kis „örömére”. Ezen kívül a mozinak egykor alkalmas, keskeny és meglehetősen hosszú főbejárati folyosó színházként használva kész csőd. A nézők kényelmes nézelődő, besétálása a kezdés előtt, illetve ugyanilyen stílusú elvonulása az előadás után, a hátul haladók számára rémálomszerű, lassú, kínos vánszorgást eredményez, ahol az elől andalgók megelőzésére semmi lehetőség sem adódik.

Tivoli; régebben Tinódi mozi. A lehető legkisebb átalakítással hoztak létre színházat az eleve meglehetősen kicsi moziból. Ezt úgy oldották meg, hogy a színpadot a szokásos mód helyett nem a terem egyik végébe helyezték, hanem a terem közepére, míg a nézőtér két oldalról öleli a színpadot. A belső tér lehetőséget ad ennek a színpadi elhelyezésnek az igény szerinti alakítására, mivel a nézőtér emelvényei viszonylag könnyen mobilizálhatóak. Természetesen ez a fajta elhelyezés egészen más típusú játékot kíván a színészektől és más szellemű rendezést a megszokotthoz képest. De ez esetenként éppen érdekesebbé teheti a színházi élményt. Sajnos a kiszolgáló területek itt a legsiralmasabbak talán, az összes hasonlóan kialakított színház közül. Az öltözők nagyjából négy négyzetméteresek két színész részére, a folyosók rendszere pedig Minotaurusz börtönére emlékeztetett ott jártamkor. A díszletek tárolását viszont nagyjából sikerült megoldani, amin a fent említett színpadmegoldás is segít, hiszen ilyen elrendezés mellett nem lehet nagy díszletet építeni, mert az takarná a színészeket a nézők szeme elől.

Ezen a néhány példán keresztül világosan láthatjuk, hogy milyen problémák adódnak a „szükség színházakban”, amelyeket egyéb létesítmények átalakításából nyernek. És itt még nem is szóltunk a különböző pinceszínházakról, amelyek olyan „átlagos” bérházak pincéiben lettek kialakítva, ahol az épület tervezésekor és kivitelezésekor senkinek még csak meg sem fordult a fejében, hogy ott valaha is színházat akarnak majd működtetni.

 

Szólj hozzá!

Színházépületek (a színjátszásról szóló riport egy újab fejezetének első fele)

2015.07.04. 01:40 csaki-de

 

Az ország színházainak többsége még 1945 előtt épült. Úgy is mondhatnánk, hogy a háború végétől a rendszerváltásig alig épültek színházak. Először is, azért mert a háború alatt megsérült színházak újjáépítése volt az elsődleges feladat. Majd mire ezzel országos szinten is végeztek, addigra az eredetileg épségben maradt épületek felújítása is esedékessé vált.

Egy ismerősöm, id. Tóth Sándor Az 50-es évektől kezdve az UVATERTV-nél dolgozott vezető beosztású mérnökként, így minden országos szintű építkezésről tudomása volt, sőt önmaga is részt vett színház újjáépítésben. Megkérdeztem tőle, hogy miként is zajlott akkoriban egy ilyen munka.

  • Amikor Debrecenben dolgoztam a hatvanas években, az ottani színház felújítási terveibe és a munkálatokba én is beleadtam a szakvéleményemet, mint az ottani tervezőiroda vezetője.

  • Egy ilyen színház felújításánál milyen szempontokat vettek figyelembe akkoriban? Kikkel egyeztették a terveket, kinek, illetve kiknek a véleményét kérdezték meg a tervezés folyamán? – kérdeztem ez irányú beszélgetésünk alkalmával.

  • Erre különböző szakemberek voltak. A színház részéről elsősorban a (fő)rendezőt, illetve az igazgatót. Az építész-tervező alakította ki az épület fő arculatát, őt Kelemen Lászlónak hívták. Ő volt az, aki a Debreceni főpályaudvar épületét is tervezte.

  • A színház dolgozóinak mennyire volt beleszólásuk mondjuk a belső terek kialakításába?

  • Minden felelős személy hozzászólt, elmondta a véleményét, aztán az igazgató alakította ki a végleges véleményt. Ezt a végleges elgondolást a tervezők először is ellenőrizték, hogy statikailag lehetséges-e, másrészt azt, hogy belefér-e az adott épületbe (mármint az igényelt helységek összessége). És nem utolsósorban a színpadgépészeti igényeket és lehetőségeket is egyeztetni kellett.

  • A színpadgépészeti berendezéseket is ugyanaz az ember tervezi, aki az épület többi részét?

  • Ez nem egy ember, hanem egy mérnökcsoport munkája általában. A csoportot egy építész vezeti, aki magát az épületet tervezi, van egy statikus, aki az épület „állékonyságát” hivatott szolgálni, egy másik mérnök felelős a színpad és a színpadgépészeti részek kialakításáért és végül egy mérnök az épület elektromos rendszeréért felelős. Mindegyiküknek úgy kell dolgoznia, hogy a terveit a többiekkel egyeztetnie kell. Mert e nélkül az adott elemeket nem tudja elhelyezni, nem tudja működtetni. Aki ezt az egészet egybefogja és a színházépület külsőségeit megtervezi, az az építész. Az építész mellett, normális körülmények között, mindig ott van a színház képviselője, aki minden felmerülő dologra azonnal reagálni tud.

  • És Debrecenben ez így is zajlott le?

  • Igen.

  • És ott, akkor milyen hosszú volt a felújítás teljes folyamata a tervezéstől az átadásig?

  • Egy jó esztendő ráment az egészre.

  • Úgy tudom ön még ezután évekig ott dolgozott a városban, ugyanabban a beosztásban. Hogy emlékszik vissza, Az átadás után, használat közben jöttek ki olyan hibák, akár a belső elrendezés, akár a színpadi technika, vagy bármilyen más szempontokból, amelyeket nem láttak előre? Vagy kiderült-e valamely alkalmazott megoldásról, hogy az a gyakorlatban nem válik be, illetve nem kielégítő?

  • Hát ott éppen nem voltak ilyen dolgok. Minden normálisan sikerült. Persze volt olyan dolog, ami még pluszban jól jött volna, de ezeknek a meg nem valósítása nem műszaki, hanem anyagi kérdés volt akkor.

  • Már a háború után is, de elsősorban a rendszerváltással, szokássá vált, hogy mozikat színházzá alakítanak. Mint mérnöknek, mi erről a véleménye?

  • Ezek elég bonyolult dolgok. Annak idején, 1956 után az Alfa, a Corvin és a Vörösmarty mozik felújítását is én vezettem. Egy mozinál általában van egy nézőtér és egy viszonylag szűkre szabott hely a vászon számára. A kiszolgáló helységek száma és alapterülete kevés, mivel a mozi egyszerű üzem és a nézők sem töltenek sok időt a vetítőtermen kívül. A vetítés előtt megérkeznek, megveszik a jegyet, beülnek, majd a film végén távoznak. Ennek megfelelően a közönségforgalmi rész is szerény méretű, sem nagyobb tömegek várakozására, sem kiszolgálására nincs hely. Egy színház esetében csak a színpadnak legalább annyi hely kell, mint a nézőtérnek. Ezen kívül a szükséges kiszolgáló helységek száma is megnövekszik. Öltözőkre, raktárakra és irodákra van szükség. A színpadgépészeti megoldások is teret követelnek, amely tér a mozi céljaira épített komplexumban nem áll rendelkezésre. Az így létrehozott színpadok szűkösek, a színpad függelékei (oldal és hátsószínpad, színpadgépészeti berendezések) balesetveszélyesek. A színpad körüli tevékenység, színészek és műszaki emberek mozgása nagyon nehéz és szintén jelentős balesetveszélyt rejt magában a szűkös hely miatt. Az épület szempontjából jelentősen eltérővé válik a statikai terhelés is, sőt sok technikai megoldás, amire a színpad szempontjából szükség lenne, nem is keresztülvihető.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása