Gondolat, ébresztő!

Egy-két hónappal ezelőtt, többek között „cleverland” videóinak hatására, én is letöltöttem a World of Tanks nevű játékot és napi rendszerességgel játszani kezdtem. Már ledaráltam két tier-t (szintet, vagy kategóriát magyarul) az összes nemzettel, mire nagyjából érteni is kezdtem a mit és hogyan-t a játékon belül. Természetesen ehhez is sok segítséget kaptam, mit annyi más játékos is, cleverland nagyszerű videóiból. Mivel kizárólag kikapcsolódás céljából játszom (szóval nem e-sport), eleinte nem nagyon zavart, hogy mikor és hányszor vernek el egy-egy csatában. De aztán magasabb teljesítményeket elérve már kissé bosszantott, hogy a csapattársak gyakran milyen pitiáner hibákkal, logikai bukfencekkel és nagyfokú érdektelenséggel rontják el a legkomolyabb erőfeszítéseket is. Egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy a játékosok dandárját olyan ifjak teszik ki, akik megunták a CS-t és átjöttek a WoT-ba hepajkodni. Az talán még rendben van, hogy a játékosok 80-90 százalékának fogalma sincs a harcászati taktikákról (mint például: egységes arcvonal, támadóék, védelmi pozíció, bekerítés, stb.), hiszen nem általános, hogy mint például én, valaki hivatalból és hobbiból is tanuljon ilyesmit. De az még egy, ilyen szempontból teljesen amatőr személynek is szemet szúr, hogy a többség csak „rohangál” fel-alá, mint egy herén-rúgott kecskepásztor (by Rokker Zsoltti). Pedig egy kevés, józan paraszti logikával máris sokat fejlődhetne a játékosok, és nem a játék, színvonala.

A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány alapvető dolgot ami a többségnek, sajnos, felfoghatatlanul bonyolult feladvány:

1. A tüzérség (angolból elkölcsönzött játékos-zsargonban: arti) igenis védelemre szorul, mert a közelharc nem éppen az erősségük. Tehát ha nem is ácsorogsz az egész küzdelem alatt közvetlenül mellettük, nem árt az egyik szemedet rajtuk tartani. És igenis nagyon ajánlott komolyan venni ha segítségért kiabálnak.

2. A sziréna, ami az ellenség benyomulását jelzi a saját bázisunkra, bizony mindenkinek szól. Elvárható, sőt mi több mondhatni kötelező, hogy ilyen esetben a legközelebb tartózkodó 1-2 játékos ( ha van még ennyi életben a csapatból) azon nyomban hátraarcot vegyen és rohanjon felszabadítani.

3. Normális esetben az indulás után ajánlott, hogy a harcjárművek arcvonalba „nyitódjanak” (természetesen alkalmazkodva a terep adottságaihoz) és ne szorosan egymás mögött vonatozzanak, mert úgy csak az ellenfelet segítik abban, hogy egyenként leszedegethesse őket anélkül, hogy más irányokba is kellene figyelnie.

4. Veszélyes és több mint unalmas, hogy a legtöbb játékos minden térképhez megtanul 1. azaz egy taktikát és azt erőlteti attól függetlenül, hogy normál csata, ütközet, támadás, vagy védelem-e az adott etap.

5. Idegesítő és szintén veszélyes az az idióta szokása egyes kreténeknek, hogy rögtön indulás után elkezdi körbelövöldözni a csapattársakat hátulról. És teszik ezt folyamatosan, még akkor is, amikor az adott csapattárs már elfoglalta a kiválasztott rejtekét, ahol az ellent be akarja várni. Ha az ember az ilyen vadbarmokra figyel (na nem azért mert attól fél, hogy direkt belövi őket, de véletlenül belefordulhat egy-egy ilyen lövésbe), akkor könnyen elszalaszthatja azt a pillanatot, amikor egy semmiből felbukkanó Pz I.C, Bt-7, vagy Luchs típusú ideggörcs megszórja rendesen, mielőtt még annyit mondhatna „hoppá”. Ha viszont csak rálegyint és nem foglalkozik vele, akkor észre sem veszi, hogy a becsapódó lövedékek már nem az idegbeteg csapattárstól jönnek, hanem az ellenség lőtte be a biztosnak hitt rejtekét.

6. Nem ártana megtanulni mindenkinek, hogy melyik térképen melyik területek nem belőhetőek a tüzérség számára és lehetőleg nem oda beszorítani az ellent és közben vadul követelni a tüzérségi támogatást. Ugyanide tartozik az a tény is, hogy a tüzérség, igazán eredményesen, leginkább álló célpontra tud hatékonyan dolgozni, tehát ha sikerült jelölni (a játékos-zsargonban: felspottolni) a célt, akkor lehetőleg ne kezdjünk vele azonnal hadakozni, mert akkor tuti, hogy intenzív cirkálásba fog kezdeni. Ha a helyzet engedi, várjunk ki 10-20 másodpercet, addig kiderül, hogy van-e tüzérségi támogatás.

7. Nehéz tankok és páncélvadászok rossz szokása, hogy ha akár csak egy kis csoport ház, vagy városrészlet van a térképen (kivéve persze a kifejezetten városi pályákat), azonnal rohannak befelé. Biztos attól félnek, hogy kint a mezőn libagumi ragad a lábukra. A házak között viszont a lassú, nagyon kevéssé fordulékony és gyakran nagyméretű harcjárművek eleve nagy hátrányban vannak a mozgékonyabb, gyorsabb és jóval kisebb könnyű- és közepes tankokkal szemben. A nehéz tank éppen csak elér a sarokig, mire a kis ideggörcs Pz I.c (vagy más, hasonló felderítő) már körberohanta az egész háztömböt és jól fenékbe billenti, aztán megint felszívódik a házak között. Arról nem is beszélve, hogy a házak folyamatos takarása miatt a tüzérségi támogatás a nulla felé konvergál. Innen üzenem, hogy maradjanak távol a házaktól és legyen türelmük kivárni amíg kijön onnan az ellen (természetesen megfelelő helyen, jól rejtve).

8. Imádni való matematika zsenik is el tudják rontani egy csapat játékát, amikor mondjuk 8-6 az élő egységek aránya a javunkra, amiből 3 saját egység vadul védekezik 5 ellenséges nehéz tankkal szemben a saját bázisunk közelében, eközben a saját egységeink, köztük nehéz tankok ott állnak az ellenséges bázistól 100-200 méterre és nem mozdulnak. Miközben jól látható, hogy egyetlen páncélvadász őrizheti csak a bázist (ha egyáltalán ott van és nem valahol egészen máshol), de ők nem mozdulnak még akkor sem amikor az ellen ledarálta a saját bázis védőit és foglalni kezd. Így egy zseniális vereséget könyvelhetünk el, ahol az egységek száma 5-3 a javunkra.

És még néhány tipikus hiba, térképekre lebontva. Hiszen, amint már fentebb jeleztem, nem lehet ugyanazt a taktikát ráhúzni minden különböző helyzetre.

Cliff

Két tipikus hiba ami itt előfordul:

1. A tagok berongyolnak a vörössel keretezett területre, ahonnan aztán nem tudnak kijönni és nem csak a mellette lévő szorosból, hanem a fejük feletti sziklaoromról is kapják a nyakukba az áldást. Inkább álljanak fel arcvonalba (természetesen fedezékben) a zölddel jelölt zóna környékén és várják ki türelemmel míg az ellen rohan be, vagy amíg fent a fennsíkon a többiek sikerrel áttörnek.

2. A vörös ikszel jelölt helyre felrohanó ellenséges felderítőt vagy észre sem veszik, vagy figyelmen kívül hagyják, így az belátja és belövi gyakorlatilag az egész pályát. Oda kell(ene) figyelni arra, hogy oda az ellenség egyetlen egysége se juthasson fel, vagy ha mégis feljutott, el kell pusztítani, amint megmutatkozik.

Himmelsdorf

Elsősorban a vörössel jelölt zónában, de más hasonló részein is a városnak, gyakran előfordul, hogy az egyik fél benyomul az utcarész legszűkebb pontjára, ott egymás hegyére-hátára tömörödve próbál harcolni, miközben az ellenfél egy kicsit távolabbi, szélesebb és több fedezéket nyújtó helyről sorra kilövi őket, csekély saját veszteség mellett. Nem kell besuszterolni 4-5 tankot egy 4-5 méter széles kis utcácskába, , hagyni kell az ellenfelet bejönni, vagy ha ők nem akarnak, akkor otthagyni 1-2 egységet megfelelő helyen védelemben és a többi egység próbálkozzon máshol az áttöréssel. Ha nem is járnak szerencsével, talán kevésbé értelmetlen módon véreznek el.

Ruinberg

Különös tekintettel arra, amikor csata-ütközet a „feladvány”, teljesen értelmetlen az egységek elvesztegetése a vörössel keretezett területen a házak között. A területnek semmi köze sincs a zöld iksszel jelölt egyetlen bázishoz, amelynek elfoglalása a cél és az esetleg arrafelé kerülő ellenséges egységek támadása jól feltartóztatható a zölddel jelölt zónákban álló védők segítségével. Arról nem is beszélve, hogy a kerülő úton érkező ellenséges egységek jelentős időt veszítenek a semmiért, miközben a társaik túlerővel szemben kevésbé tudnak kitartani a bázis közelében.

Live Oaks

Tipikus esete a felesleges városi bujkálásnak. A vörössel keretezett rerületre bemenni mindkét félnek tejesen felesleges, hacsak nem ragaszkodnak hozzá, hogy a véletlen szerencse döntse el a meccset. Aki bemegy oda és nem talál ott ellent, annak ki kell jönnie természetesen. Ha támadásban jön ki (előre) akkor a zölddel jelölt zónákban megfelelően felállított védelem leszedi őket amint nyílt terepre érve sebezhetővé válnak. Ha visszahátrálva jönnek ki, akkor gyakorlatilag feleslegesen vesztegették a saját idejüket, miközben az ellenfél az ikszelt zöld területen valószínűleg sikerrel áttört.

Highway

Lásd mint fent. Az áttörés a folyóvölgyben, illetve a nyugati oldalon sokkal inkább fogja a játékosok valós tudását és taktikai érzékét mutatni, mint a városrészletben folytatott huzakodás. A z9lddel karikázott terülten állva pedig megállítható aki kitör a házak közül.

Siegfrid Line

Normál csatában gyakran megfeledkezik valamelyik fél a zölddel jelölt terület biztosításáról, így ott az ellenség gyorsabb egységei ki-be grasszálnak a vonalak mögé.

Murovanka

Itt a város helyett az erdőmániások veszítik el a csatát a többieknek, ha a csata típusa ütközet. Berongyolnak az erdőbe (vörössel keretezett) az ellent keresni, ehelyett legtöbbször magukat forgácsolják fel az egyébként teljesen irreleváns területen folytatott harcban. Hiszen a zöld iksszel jelölt egyetlen bázis területe még csak nem is látható az erdőből.

Lássuk a három lehetőséget erre az erdei túrára;

1. Mindkét csapat berohan nagyjából azonos számú egységgel. A vakszerencse dönt ki jön ki győztesen, ha egyáltalán kijön valaki. Természetesen ha egy csapat minden, vagy szinte minden egységét ide koncentrálja, akkor valószínűleg győzni fog, csakhogy közben az ellen röhögve elfoglalja a bázist, mindössze 1-2 saját egységével. És hiába kapcsol esetleg közben a „gőzerős” csapat és igyekszik átcsoportosítani. Mert ha egyszer beálltál az erdőbe harcolni, onnan nem jössz ki simán a nyílt terepen keresztül a bázishoz, mert szecskává aprítanak fedezék hiányában, például akik az erdőből lőnek utánad.

2. A mi csapatunk bemegy, de nem talál ott ellent. Kimegy a másik oldalon, ahol az ellenfél utóvédjét megkapja a nyakába és ha át is verekszi magát, csúnyán kivérzik. Vagy visszafordul és kijön ahol bement, de ezzel jelentős időt veszít. Mindét esetben eközben az ellen természetesen gyorsan és hatékonyan foglal.

3. Az ellenfél csapata rohan be az erdőbe és nem talál ott senkit. Kijön a másik végén és az utóvédünk megtizedeli őket. Visszafordulnak, ezzel megkímélve egységeik nagy részét, de jelentős időt veszítve. Közben természetesen mi előrenyomultunk a bázis felé és lehetőleg a környéket megtisztítva foglalunk.

Ha mindkét csapat kihagyja az erdei túrát, akkor (is) a zölddel jelölt területeken felállított védelem (természetesen szimmetrikusan minkét fél felől nézve) kap fontos szerepet megfelelő felderítéssel támogatva. Az ellenséges tüzérség tevékenységét pedig nagyban nehezítik a magas dombok mindkét oldalon.

Lakeville

Komoly gond, akármelyik csatatípusban, hogy a legtöbb játékos a vörössel jelölt területen akarja megvívni a csatát, egymást és magukat bepasszírozva a legkeskenyebb részébe a hegyszorosnak. Ehelyett normál csatánál a zölddel jelölt zónákban érdemes inkább bevárni amíg az ellenfél beér a szorosba és megpróbál átjutni. Akkor aztán széles „frontról” rendesen meg lehet szórni a keskeny szorosba benyomuló páncélosokat. Ha pedig minden kötél szakad, még mindig be lehet hátrálni a kiemelkedő halom mögé, ahol aztán az ellenséges egységek ketté kell, hogy váljanak, ha nem akarnak egy hátbatámadást elszenvedni előrenyomulás közben. Mindeközben a tüzérségi támogatás is biztosított a saját oldalunkon, míg az ellenséges ütegek nem igazán tudják átlőni a szorost.

Ha pedig csata-ütközet a feladvány, ahol a kékkel jelölt iksz az egyetlen elfoglalandó bázis, akkor elégséges némi védelem hátrahagyása az oldal szerinti kék zónában, hiszen mire ide átérnek az ellenség egységei, addigra a bázis körül valószínűleg már eldőltek a harcok.

Mountain Pass

A legfájdalmasabb tévedés az össze közül. Az egységek, oldaltól függetlenül, benyomulnak nagy garral a vörössel jelzett területre, ahol 2-3 irányból is támadhatják őket, és a nyílt terepen gyakorlatilag védtelenek. Általában 2 perc alatt ledarálják a legkeményebb nehéz tankokat is a megfelelően helyezkedő ellenséges egységek. Sokkal hatékonyabb ha a zölddel jelölt zónákban várjuk ki amíg az ellenfél elveszíti a türelmét és megpróbál előrenyomulni. És ha a tüzérség megfelelően helyezkedik, akkor még az ő támogatásukra is lehet számítani.

Prokhorovka

Tipikus hiba, amikor normál csatában is felvonulnak a nagy szakértők a vörössel jelölt, csata-ütközethez praktikus zónákba, így a zölddel jelölt útvonalakon támadó egységeket egyáltalán nem látják (még felderítő segítségével sem), vagy ha látják is, a vasúti töltés miatt nem tudják belőni. Gyakorlatilag kikapcsolják saját magukat a küzdelemből.

Widepark

Gyakran előforduló hiba, hogy mindenki a feketével keretezett területen henteli az ellent, miközben annak néhány egysége a vörössel jelölt zónákon keresztül könnyedén áttör és hátba támadja az önfeledten csatázókat.

Karelia

A csapatok gyakran elfeledkeznek arról, hogy ez a teljesen szimmetrikusnak látszó térkép, nagyon is egy oldalra súlyozott. Az a csapat, amelyik a vörössel jelzett fennsíkot meg tudja kaparintani a másik orra elől, és meg is tudja azt tartani, nagy stratégiai előnyhöz jut, gyakorlatilag kontrollálja a terület nagy részét.

Máskor pedig a kékkel jelölt külső „íveken” folyik az öldöklő küzdelem, miközben középen (zölddel jelölve) egy mamutcsorda is át tudna dübörögni feltűnés nélkül.

Mines

A középen, vörössel jelzett, valóban fontos terület gyakran túlértékelődik a harcokban. Egész csapatok véreznek el eredménytelenül a bejáratánál, hogy megszerezzék, vagy éppen visszaszerezzék az ellenféltől. Miközben a zöld nyíllal jelzett útvonalon könnyedén lehet úgy „közlekedni”, hogy a vörös zónából még csak látni sem lehet. Természetesen ebben az esetben a nyugati oldalon lévő félsziget szemmel tartása, illetve megtisztítása fontos. Viszont ha a másik csapat középre koncentrál, akkor ez nem annyira nehéz feladat. Ha az ellenfél benyomult középre, akkor a zölddel jelölt védelmi zónák megtartása fontos az esetleges hátbatámadások elkerülés végett. A fentről belőni próbáló ellenséges egységeket pedig a kék nyíllal jelölt tűzcsapásokkal lehet lefogni, vagy teljesen kiiktatni, ami igazi jutalomjáték a tüzérségnek, vagy a páncélvadászoknak.

Nos a teljesség igénye nélkül nagyjából ennyi. Természetesen ezek a taktikai eljárások csak akkor tudnak működni, ha a csapattagok túlnyomó többsége alárendeli magát nekik. Ezt még elképzelni is nehéz, amikor a kezdés előtti 30 másodpercet a játékosok nagy része egymás anyázására használja fel, taktikai megbeszélés helyett. Azok még a jobbak közé tartoznak, akik merő udvariasságból a csapatot és az ellenfelet köszöntik. A nagy szakértők, legalább fél tucat egyszerre pedig össze-vissza kattintgatnak a térképen, hogy szerintük hová kell majd figyelni.