Ez a poszt egy kicsit összecseng z előzővel a sör kapcsán. Az alábbi kis történetet nagyjából tíz éve írtam a barátaim segítségével. Akkoriban még voltak ötletes (jobb-rosszabb) sör-reklámok a televízióban. Talán egy-egy szlogen (vastagon szedve a szövegben) még ismerős is lesz a kedves olvasóknak.
Egy reggel a dél-nyugati régió legnagyobb guruja AsSer, arra ébredt, hogy a család már megint kinőtte a házat és ő a hallban alszik a szófán. Amikor nagyot nyújtózott, felrúgta az állólámpát.
- Hoppá! – kiáltott fel meglepetésében. – No akkor gondolkodjunk! – morogta maga elé.
Rövid tépelődés után arra a következtetésre jutott, hogy szüksége van egy új, jóval nagyobb házra. Fel is hívta az egyik építészmérnök barátját, hogy tervezzen neki egy szép nagy házat és mindenképpen konstruáljon bele 2 szalon.
- Semmi gond öregem, egy hét alatt meglesz. És egy kivitelezőt is tudok neked javasolni, a sörfőző mester ajánlásával. Ugyanis éppen nála dolgoznak a sörfőzdében, valami kisebb felújításon. – mondta a cimbora.
- Rendben, akkor átugrok az élet sörhabos oldalára és beszélek vele.
Gyorsan felöltözött és kisietett a házból. Közben dobott egy óriási hátast az előszobában, mert a felesége felmosta a linóleumot és ettől az még jobban csúszik.A kapu előtt megszólította néhány eltévedt német turista, ő gyorsan elhadarta az egyetlen mondatot, amit németül ismert:”Gut, besser, Gösser.”, aztán bevágódott a kocsijába, amit a vezető Sör István azonnal el is indított. A magánsofőr nem volt olcsó mulatság, de számára fontos volt a jéghideg elegencia. Néhány perc alatt meg is érkeztek a sörfőzdéhez, ahol hamar megtalálta a vállalkozót és tárgyalásba kezdett vele.
- Egy szép nagy házat kellene nekem felépíteni minél gyorsabban.
- Nézze ehhez legalább egy tucat férfi kell. Nem lesz olcsó… - kezdte máris az alkudozást az üzletemeber.
- Biztos, hogy nem adod egy mosolyért?! – vette át a stílust hamar ő is.
- Majd megegyezünk pár sörben, mert az ásványványvízek nem az erősségem.
- Akkor egy hét múlva várom magukat. – búcsúzott sietősen, mert még délelőtt be kellett érnie az irodába. Egyébként is rosszul érezte már magát a sörfőzdében, mert a sörszag teljesen átitatta a pólusait. Amikor beért, meg is kérdezte a titkárnője:
- Főnök, csak nem a kocsmából jön?
- Nem, egyenesen a sörfőzdéből. – válaszolt ő fanyarul.
Egy hét múlva fel is vonult a kivitelező az embereivel és nekiláttak a munkának. Ez leginkább abból állt hogy ültek, hevertek az építőanyag halmok között verték a blattot és söröztek. A gazda egy ideig csendben tűrte a semmit tevést, de aztán kifakadt;
- Mégis mi kellene ahhoz, hogy végre dolgozzanak is valamit?!
- Mondjuk egy jó pofa sör. – vágták rá a melósok.
- A családom meg én most nem ugrunk le egy-két sörért, mert nincs rá időnk, de körülnézek a hűtőben…
Kisvártatva visszatért néhány üveggel:
- Kér valaki egy Amstelt?
A melósok kissé fanyalogva átvették az üvegeket és kortyolgatni kezdték, az egyikük egyszer csak előállt egy ötlettel.
- Ma már nincs értelme dolgozni, hiszen mindjárt itt az este. Focizunk inkább egyet?
Mindannyian vadul helyeseltek és elvonultak a közeli grundra egy bőrbogyóval. AsSer alig látott a dühtől és felhívta mérnök barátját.
- Miféle lógós bandát szabadítottál te rám?
- Sajnálom öregem, én csak ajánlottam őket, de ez önmagad választása volt. – védekezett a jó barát.
Erre lecsapta a telefont mivel a barátságra való tekintettel nem akart semmi csúnyát mondani. Aztán leült a szófára és felbontott egy üveg édes-nemes, szomjat csillapító vörösbort.
