Az ország színházainak többsége még 1945 előtt épült. Úgy is mondhatnánk, hogy a háború végétől a rendszerváltásig alig épültek színházak. Először is, azért mert a háború alatt megsérült színházak újjáépítése volt az elsődleges feladat. Majd mire ezzel országos szinten is végeztek, addigra az eredetileg épségben maradt épületek felújítása is esedékessé vált.
Egy ismerősöm, id. Tóth Sándor Az 50-es évektől kezdve az UVATERTV-nél dolgozott vezető beosztású mérnökként, így minden országos szintű építkezésről tudomása volt, sőt önmaga is részt vett színház újjáépítésben. Megkérdeztem tőle, hogy miként is zajlott akkoriban egy ilyen munka.
-
Amikor Debrecenben dolgoztam a hatvanas években, az ottani színház felújítási terveibe és a munkálatokba én is beleadtam a szakvéleményemet, mint az ottani tervezőiroda vezetője.
-
Egy ilyen színház felújításánál milyen szempontokat vettek figyelembe akkoriban? Kikkel egyeztették a terveket, kinek, illetve kiknek a véleményét kérdezték meg a tervezés folyamán? – kérdeztem ez irányú beszélgetésünk alkalmával.
-
Erre különböző szakemberek voltak. A színház részéről elsősorban a (fő)rendezőt, illetve az igazgatót. Az építész-tervező alakította ki az épület fő arculatát, őt Kelemen Lászlónak hívták. Ő volt az, aki a Debreceni főpályaudvar épületét is tervezte.
-
A színház dolgozóinak mennyire volt beleszólásuk mondjuk a belső terek kialakításába?
-
Minden felelős személy hozzászólt, elmondta a véleményét, aztán az igazgató alakította ki a végleges véleményt. Ezt a végleges elgondolást a tervezők először is ellenőrizték, hogy statikailag lehetséges-e, másrészt azt, hogy belefér-e az adott épületbe (mármint az igényelt helységek összessége). És nem utolsósorban a színpadgépészeti igényeket és lehetőségeket is egyeztetni kellett.
-
A színpadgépészeti berendezéseket is ugyanaz az ember tervezi, aki az épület többi részét?
-
Ez nem egy ember, hanem egy mérnökcsoport munkája általában. A csoportot egy építész vezeti, aki magát az épületet tervezi, van egy statikus, aki az épület „állékonyságát” hivatott szolgálni, egy másik mérnök felelős a színpad és a színpadgépészeti részek kialakításáért és végül egy mérnök az épület elektromos rendszeréért felelős. Mindegyiküknek úgy kell dolgoznia, hogy a terveit a többiekkel egyeztetnie kell. Mert e nélkül az adott elemeket nem tudja elhelyezni, nem tudja működtetni. Aki ezt az egészet egybefogja és a színházépület külsőségeit megtervezi, az az építész. Az építész mellett, normális körülmények között, mindig ott van a színház képviselője, aki minden felmerülő dologra azonnal reagálni tud.
-
És Debrecenben ez így is zajlott le?
-
Igen.
-
És ott, akkor milyen hosszú volt a felújítás teljes folyamata a tervezéstől az átadásig?
-
Egy jó esztendő ráment az egészre.
-
Úgy tudom ön még ezután évekig ott dolgozott a városban, ugyanabban a beosztásban. Hogy emlékszik vissza, Az átadás után, használat közben jöttek ki olyan hibák, akár a belső elrendezés, akár a színpadi technika, vagy bármilyen más szempontokból, amelyeket nem láttak előre? Vagy kiderült-e valamely alkalmazott megoldásról, hogy az a gyakorlatban nem válik be, illetve nem kielégítő?
-
Hát ott éppen nem voltak ilyen dolgok. Minden normálisan sikerült. Persze volt olyan dolog, ami még pluszban jól jött volna, de ezeknek a meg nem valósítása nem műszaki, hanem anyagi kérdés volt akkor.
-
Már a háború után is, de elsősorban a rendszerváltással, szokássá vált, hogy mozikat színházzá alakítanak. Mint mérnöknek, mi erről a véleménye?
-
Ezek elég bonyolult dolgok. Annak idején, 1956 után az Alfa, a Corvin és a Vörösmarty mozik felújítását is én vezettem. Egy mozinál általában van egy nézőtér és egy viszonylag szűkre szabott hely a vászon számára. A kiszolgáló helységek száma és alapterülete kevés, mivel a mozi egyszerű üzem és a nézők sem töltenek sok időt a vetítőtermen kívül. A vetítés előtt megérkeznek, megveszik a jegyet, beülnek, majd a film végén távoznak. Ennek megfelelően a közönségforgalmi rész is szerény méretű, sem nagyobb tömegek várakozására, sem kiszolgálására nincs hely. Egy színház esetében csak a színpadnak legalább annyi hely kell, mint a nézőtérnek. Ezen kívül a szükséges kiszolgáló helységek száma is megnövekszik. Öltözőkre, raktárakra és irodákra van szükség. A színpadgépészeti megoldások is teret követelnek, amely tér a mozi céljaira épített komplexumban nem áll rendelkezésre. Az így létrehozott színpadok szűkösek, a színpad függelékei (oldal és hátsószínpad, színpadgépészeti berendezések) balesetveszélyesek. A színpad körüli tevékenység, színészek és műszaki emberek mozgása nagyon nehéz és szintén jelentős balesetveszélyt rejt magában a szűkös hely miatt. Az épület szempontjából jelentősen eltérővé válik a statikai terhelés is, sőt sok technikai megoldás, amire a színpad szempontjából szükség lenne, nem is keresztülvihető.
