Évek óta (nagyjából az első iPad kereskedelmi felfutása óta) mást sem hallok és olvasok folyamatosan, minthogy a PC-knek leáldozott és a tableteké a jövő. Már a téma első felbukkanásakor is berzenkedtem egy kicsit, de most, hogy a Windows 8 elterjedésével már az is általános nézetté kezdi kinőni magát, hogy még hagyományos, asztali gépeken is az érintőképernyős vezérlésé a jövő, kicsit besokaltam. Ezért úgy döntöttem, hogy alaposabban körbejárom, vagy ha úgy tetszik, kivesézem ezt a témát.
Nézzük először a régebben keletkezett „legendát”, miszerint a jövő a tableteké és a hagyományos desktopoknak leáldozott. Kiindulási pontnak talán nézzük meg, mire használták eddig az emberek az otthoni, vagy munkahelyi számítógépeiket.
-
csoport: Internetes tartalomfogyasztásra (weboldalak látogatása, on-line zene hallgatás, on-line videók megtekintése, levelezés webes alapon) off line film nézés és zenehallgatás.
-
csoport: PC játékok on-line és off line (közben zenehallgatás, esetleg skype vagy teamspeak chat a haverokkal).
-
csoport: általános irodai munka, szövegszerkesztés, nyilvántartások vezetése, nagyüzemi levelezés kliens segítségével.
-
csoport: webszerkesztés-webdesign, online tartalmak előállítása.
-
csoport: profi szintű hangszerkesztés, zeneszámok, vagy hangeffektek előállítása.
-
csoport: professzionális videó szerkesztés, animációk készítése, egyéb audio-vizuális munkák.
-
csoport: professzionális képszerkesztő programok, rajzolóprogramok és műszaki szerkesztő-rajzoló programok.
Tehát adva van egy átlagosan 12 colos (nem ritkán csak 10 vagy annál kisebb) eszközünk, amin az első csoport még csak-csak elboldogul, bár én valahogy filmet nézni is jobban szeretek a 70 colos tévén, mint a maximum 12 colos kütyün. Persze nagy úr a muszáj, főleg ha más lehetőség nincs. Tehát fogadjuk el az első csoport akár fel is adhatja az asztali gép használatát, nem sokat fog veszíteni.
Akkor most mindenki dőljön hátra kényelmesen és lazítson. Ha ez megvan, akkor képzelje el, ki-ki ízlése szerint, ahogyan World of Warcraftot, Guildwarst, League of Legends-et, vagy valami hasonlót játszik (nem az adott játék erősen lebutított változatát, hanem az eredetit!!!!) a tabletje előtt (alatt?) ülve, miközben zenét hallgat és/vagy chatel a haverokkal ugyanazon az eszközön keresztül. És a tablet tökéletesen működik, a játék nem lagol, a zene és/vagy beszélgetés nem akadozik, vagy áll le minden percben. És akkor most szépen lassan ébredjen fel mindenki...
Én és még néhányan tudjuk, hogy a titkárnők, ügyintézők vágyálma, hogy hosszú üzleti leveleket gépelhessenek egy 10 colos tablet virtuális billentyűzetén, vagy egy 30 oldalas beadványt javítsanak végig rajta, amit aztán azonnal ki is kell nyomtatni. Természetesen semmiféle perifériával nem lesz semmilyen gond. Bármilyen nyomtatót, lapolvasót, egyéb digitális eszközt másodpercek alatt könnyedén lehet integrálni bármelyik tablethez. És az email kliens is nagyon jól átlátható egy ilyen eszközön, akkor is, ha napi több száz levél érkezik be a nyolc órás munkaidőn belül. Tehát mi tudjuk, hogy ezek az irodai felhasználók is mind tabletre szeretnének váltani. Vajon ők tudják?
Mi lehetne nagyobb öröm egy webdesignból élő szakember számára, mintha a kedvenc tabletjén készítheti el a megrendelője által előre kifizetett félmilliós értékű weboldal és webshop kombinációt. Különösen mert tabletre már annyi professzionális webszerkesztő program létezik, hogy nehéz a választás a bőség zavara miatt. És természetesen a kéttenyérnyi kijelzőn nagyon jól meg lehet ítélni, hogy hogyan fog a kész termék mutatni azon kevés milliók előtt, akik maradi hülyeségből egy 24 colos monitoron fogják azt megtekinteni. És a megrendelő (is) rendkívül elégedett lesz az így készült munkával.
Egyesek azt suttogják, hogy már Madonna legújabb albumának az utómunkálatait is két Samsung tableten fogják megcsinálni. Először is a profi hangszerkesztő programok széles választéka és a hanganyag tableten való könnyű szerkeszthetősége miatt, másodsorban pedig mert ezen eszközök „hangkártyája” már olyan szinten tökéletes kimenő hangjelet produkál (akár fülhallgatóra, akár zsebhangszóróra kötve), hogy a legprofibb hangmérnökök is levizelik a bokájukat a gyönyörűségtől.
Nem kevésbé üdítő hír, hogy Quentin Tarantino a következő filmjét már egy-az egyben iPad-re forgatja, sőt az összes utómunkálatot, beleértve az utószinkront is azon végzi majd el. Rendkívül kíváncsian várjuk a mű bemutatóját.
És végül az utolsó megdöbbentő hír, ami bármennyire hihetetlen is, mégis igaz (?), ez év elején a NASA leselejtezte a teljes PC flottáját és a küldetésirányítóktól, a műszaki rajzolókon keresztül a rakétamérnökökig már mindenki tableltet használ náluk. Itt az ideje, hogy minden mérnök, műszaki rajzoló és grafikus kövesse a példájukat. Vagy mégsem? Tegye fel a kezét aki szeretne egy olyan utasszállító géppel repülni a lassan esedékes nyári vakációjára amit egy darab (egye fene legyen kettő) tableten terveztek és rajzoltak meg.
Úgy gondolom a fentieket átolvasva már könnyű eldönteni, hogy kiknek az életében váltja le a tablet a PC-t (laptopot, notebookot). Mindenki más majd akkor tud nyugodt szívvel tabletre váltani, ha a kijelző mérte megközelítőleg 14 colra fog nőni (a még nagyobb még jobb), könnyen lehet hozzá egeret és billentyűzetet csatlakoztatni, megfelelő állványon elhelyezve úgy lehet használni, hogy nem kell kézzel tartani és az összes szóba jöhető periféria könnyen, egyszerűen, gyorsan csatlakoztatható hozzá. Viszont így már akkor mi a különbség az adott tablet és egy átlagos PC/laptop/notebook között?
És az az érv sem igazán bizonyít semmit, hogy a PC eladások évek óta, világszerte csökkennek. Hiszen az elmúlt tízen évben már mindenki vett már magának PC-t aki igazán szeretett volna. A legtöbbet azóta is szépen fejlesztgetik, mindig más-más részegységet cserélve benne (hiszen ezekben lehet, nem úgy mint egy tabletben) és lehet, hogy már csak a jó öreg álló ház a régi az egész gépből. De nem vesznek másikat, mert nincs rá okuk, hogy egyszerre költsenek annyit egy teljesen új gépre, ami aztán maximum egy-másfél év múlva már úgyis megint „elavultnak” fog számítani. Ellenben tabletet minden évben vehet újat a delikvens (ha futja rá), mert Apple, Samsung, stb „bácsi” minden évben kijön egy újabb, sokkal szuperebb, még csilli-villibb darabbal, amit azért a pár száz dollárért (100-200e forinttért) mindenképpen érdemes megvenni, hogy ne valami 1-2 éves szakadt vacakkal lássanak az emberek az utcán, buszon, villamoson, stb. A régi szakadt PC-nek megvan az az előnye, hogy azt csak azok a haverok látják akik bejáratosak hozzánk, az meg nem akkora gond, mert tudom, hogy nekik is pont ilyen van otthon.
És ha már ennyit írtam a „tapizni” való tabletekről, beszéljük ki magát a tapizást, vagyis az érintőképernyő (érintő-kijelző) használatát, ami sokak szerint az elkerülhetetlen jövő. A tableteknél és okostelefonoknál, mint beviteli perifériákkal nem rendelkező eszközöknél az érintőképernyő használata elkerülhetetlenül szükséges és vitathatatlanul előremutatóan modern megoldás. Viszont magának a érintő-üzemmódú beviteli formának van (legalább) három nagy hiányossága, negatívuma:
1/ PONTATLAN. Az ember ujjbegye (vagy ujja hegye) nagyjából 6-10 milliméter átmérőjű felületen fog érintkezni az eszközzel, ami nem éppen egy apró pont. Ez különösen komoly hátulütő ha összehasonlítjuk az egérkurzor 1 mm-es hegyével (elméletben még ennél is kisebb, hiszen egyetlen képpontot tesz csak ki). Tehát nagy pontosságot igénylő műveleteknél a tapi alulmarad.
2/ ZAVARÓ. Ha az ujjunk hegyét használjuk, mivel az menthetetlenül szervülve van az ujjunkhoz, és azon keresztül a kezünkhöz, így a kijelző egy jelentős részét kitakarjuk a saját szemünk elől, és ezért az ott megjelenő információk nem, vagy csak jelentős késéssel jutnak el hozzánk.
3/ NEM KELLŐEN HATÉKONY. Ha bármilyen érintőképernyőn szövegbevitelre kényszerülünk, a virtuális billentyűzet a teljes felületnek a felét (vagy annál többet is) elfoglalja, így a hasznos felület, ahol láthatjuk, hogy mit is írunk (írtunk) zavaróan lecsökken. Néha már egy mondatnyi visszaolvasáshoz is görgetni kell a szöveget.
Arról nem is beszélve, hogy ha valaki egy hagyományos gép hagyományos formátumú monitorján szerezne érintő módon hosszabb szöveget bevinni, nem árt ha előtte kondizik, rágyúr 1-2 hónapig, mert a karjai leszakadnak, annyit kell majd őket a levegőben tartani.
Végezetül meg kell jegyeznem, hogy ezt a blogbejegyzést egy 17 colos laptopon írtam nagyjából egy óra alatt (a publikálással együtt). Ha valakinek nagyon sok az ideje és van kedve egy kísérlethez, írjon egy másik témában, megegyező hosszúságban egy tableten, természetesen perifériák nélkül (tapizva) és ossza meg velünk, hogy mennyi idejébe került és milyen élménynek találta.
