Gondolom, hogy a blog látogatói közül a legtöbbeknek mond valamit az a név, hogy Ford Ferlain. És nem csak azoknak akik a késő ötvenes évek amerikai autóiért rajonganak.
Az 1990-es mozi címadó főszereplője és az ő címben szereplő kalandjai (az eredeti cím „Adventures of Ford Ferlain”) sok európai, köztük rengeteg magyar mozilátogató szívébe belopta magát. És ez nem csak a Nagy Feró által kölcsönzött magyar hangnak köszönhető, hanem annak is, hogy ez a karakter egyáltalán nem az a fajta megszokott, csillogó-villogó szuper-zsarú, aki az abszolút standard volt már az akkori Hollywood-i szuperprodukciókban is. A sokszor szabad-szájú, de szinte mindig a lényegre pontosan rámutató beszólásiaból, éppen ez okból, máig idézgetünk egy csokorra valót.
Az viszont szöget ütött a fejembe, hogy egy film, ami az európai közönség körében ilyen népszerűségre tudott szert tenni, hogyan bukhatott akkorát az USA-ban. A történetre nehéz lenne ráfogni a dolgot, hiszen nem laposabb, vagy ötlettelenebb, mint bármelyik mai, hasonló szerkezetű kasszasiker. Még a mellékszálak is szépen elfutnak a saját végükig és a film végén ötletesen összefonódnak újra a fő sodorvonallal. A szereplőgárda nagyszerű és kellően ismert, felkapott sztárokat vonultat fel a film. Akkor mi is volt a bajuk az „amerikaiaknak” ezzel az „amerikai” filmmel?
Nos minden bizonnyal az, hogy ez a meglehetősen különc detektív sokuknak, mondhatni direkt, a tyúkszemére lépett. A poszt címében ugyan görbetükröt említettem, de az a tükör valójában nagyon is „egyenes”. Olyannak mutatja (mutatta) be az USA (és ezzel együtt a világ) szórakoztató iparában milliárdokat kereső társaságot (zenészek, énekesek, kiadók, stb.) amilyenek valójában. Magától értetődik, hogy nem mindenki kapzsi, üresfejű, erkölcstelen, szélhámos ebben a műfajban sem, de van közöttük több mint elég, ahhoz, hogy a filmben felvázolt dolgokat akár egyfajta korrajznak is fel lehessen fogni.
Egyes kritikákban (magyar tollakból is) azt lehet olvasni, hogy a „Ford Ferlain kalandjai” azért bukott az USA-ban és lett betiltva sok tagállamban a mozivetítése, mert nem kellően „polkorrekt”. A szó eredeti jelentése, amihez én szeretnék ragaszkodni (fene a fura gusztusomat) a politikai korrektség, aminek viszont ezzel a filmmel kapcsolatban nem sok értelme van, hiszen ebben a filmben senki sem foglalkozik politikával. Az, hogy Ford egyszer elejt egy egymondatos poént halott elnökökkel kapcsolatban (akik egyébként nem is halott elnökök konkrétan) az inkább az átlag US állampolgárok tudatlanságát figurázza ki, mintsem politikai célzattal szúrna oda. Ennél jóval durvább politikai beszólások mellett is megéltek más amerikai filmek mindenféle tiltás nélkül. A polkorrektség kiterjesztett értelmezése szerint sem sok kivetni való van a filmben, hiszen a főhős afro-amerikai rapperekkel puszi-pajtáskodik és mindössze egyszer, akkor is teljesen mellékesen használja a „buzi” szót, valakire.
Nos akkor hol is sértette meg ez e film a polkorrektség íratlan szabályait? Ott, hogy gazdag, befolyásos (még ha csak a filmben létező is) amerikai polgárokat nem olyannak mutatott be, amilyennek azok magukat és szintén befolyásos barátaik őket látni szeretnék. A magasztos eszmék, a hazafiasság, a kikezdhetetlen keresztény erkölcsök helyett az élvhajhászatra, a gátlástalan hazudozásra, becstelen magatartásra és mások lenézésére mutatott rá biztos kézzel. És mit tesz egy politikai és társadalmi elitet képviselő testület, ha őket és az ő barátaikat ilyen atrocitás éri? Logikus módon letiltja a film vetítését az egész államban (ha tehették volna talán az egész világon), majd elégedetten hátradől. Nagyjából úgy mint az egyik nagy technikai blogunk főszerkesztője, név szerint pushalias (mielőtt még megint zokon veszi, hogy nem említem meg konkrétan kiről-miről van szó) tette velem, amikor a blogján megjelent kritikus hangvételű kommentjeim nem nyerték el a tetszését.
A történetben az a szép, hogy a „Ford Ferlain kalandjai” nem volt soha társadalomkritikus és nem is akart az lenni, csak egy egyszerű, vaskos humorú szórakoztató film. De a hatalom gyakran paranoiássá teszi az embereket és a paranoiai hatalommal párosulva, már szinte bármire képes, ahogyan azt mondjuk éppen napjainkban is láthatjuk Észak-Koreában, vagy akár itt a Blog.hu-n is.
