Az én zenei ízlésem (tudom, hogy ez az én magánügyem) nem igazán követi a legfrissebb könnyűzenei felhozatalt. Valószínűleg ezzel függ össze az, hogy többekkel együtt, nagy rajongója vagyok Max Raabe-nak. Időről időre meghallgatom (megnézem) a felvételeit a Youtube-on is és gyakran beleolvasok a hozzájuk fűzött kommentekbe is. A hozzászólók 99%-a elragadtatásának ad hangot az egyes dalokkal és az előadóval kapcsolatban, néhányan apróbb kritikai észrevételeket tesznek maximálisan kulturált formában. Van azonban egy elenyésző hányad, talán még az egy százalékot sem igazán éri el, aki minden különösebb magyarázat, vagy jól látható ok nélkül, szimplán penetráns módon nácizik egy-két mondatba sűrítve. Ez különösen annak a fényében érthetetlen, hogy Max Raabe, vagy bármely tagja a Palast Orhester-nek sohasem tett semmiféle arra utaló gesztust, miszerint akárcsak szimpatizálna a náci eszmékkel. Mi több, a fenti videómegosztón szintén megtekinthető turnéfilm, ami a zenekar 2010-es Izraeli turnéján készült, azt mutatja, hogy éppenséggel nagyon is kedvesen és barátságosan viselkedtek mindenkivel a környezetükben. Tehát az egyetlen dolog ami által összefüggésbe lehet hozni a náci eszmékkel, az a német nyelv, az anyanyelve, amiről igazán nem tehet, sőt semmi oka sincs szégyellni azt. Mindamellett, hogy Max Raabe kiválóan énekel angolul, franciául, olaszul és spanyolul is, maga a német nyelv sem érdemli meg azt, hogy elvakult, beszűkült módon a harmadik birodalommal azonosítsa bárki is. Hiszen ennek a nyelvnek és kultúrának a több száz éves történetéből, csak egy szemvillanás az az egyébként rendkívül sajnálatos, cirka tíz éves ámokfutás amit a nemzeti szocializmus számlájára lehet írni. Miért van tehát mégis annyi ember világszerte, aki a németeket oly előszeretettel nácizza le, kortól, nemtől, vallási és világnézeti hovatartozástól függetlenül?
Ami a háttérben megbújik, nem más, mint az „idomítás csodája”. Korombeliek és mindazok, akik még a pártállami időkben cseperedtek, jó adagokban, megfelelően célzott módon kapták a rendszeres oltás a második világháború, egyébként valóban borzalmas rémtetteiről, amelyek megfelelő aspektusba helyezve látszólag csak és kizárólag német (fasiszta, náci, stb.) oldalról kezdeményezve alakultak ki, jöttek létre.
A különböző unásig játszott háborús témájú filmekben mindig mindenki a mi jól érthető anyanyelvünkön szólalt meg (hála a nagyszerű szinkronnak) akár szovjet partizán volt, akár francia ellenálló, vagy brit tábornok. Csak a kegyetlen, lelkiismeretlen, gonosz német katonák és tisztek üvöltöztek a saját anyanyelvükön. Természetesen ilyen háttérrel nem nehéz elérni, hogy a nyelvet az eszmével azonosítsuk előbb-utóbb. Bizonyság képen ismét egy személyes szálat veszek elő. Még az érettségi előtt egy kollégiumi- és iskolatársam, aki mellesleg amolyan divatnáci volt (magyarul nem tudta mit is majmol, csak a feltűnést kereste) kedvelte és gyakran hallgatta a közös szobánkban az EAV (Erste Allgemeine Verunsicherung) dalait. Amelyekről hirtelen indulatból magam is azt mondtam, hogy biztosan valami náci szemét. Pusztán az azt hallgató személyes habitusa és a német nyelv elég volt ahhoz, hogy 18 éves fejjel ekkora végtelen ökörséget mondjak anélkül, hogy bármiféle valós információval rendelkeztem volna ezekről az előadókról. Hosszú éveknek kellett eltelnie, míg egy közeli jó barátom meg tudta értetni velem, hogy nagyot tévedtem. Újabb évek elteltével pedig lassan a kedvencemmé vált ez a nagyszerű és teljesen ártatlan osztrák zenekar.
A kedves olvasó joggal teszi fel a kérdést: mi a helyzet azokkal, akik lakhelyük (nyugati „demokráciák”) kapcsán sohasem estek át efféle „agymosáson”? Nos a második világháború és az azzal közvetlenül kapcsolatos események markáns nyomot hagytak a legtöbb nemzet emlékezetében. Az USA-ban, Kanadában vagy akár Ausztráliában is sokan élnek akiknek valamelyik felmenője harcolt a második világháború európai frontjainak valamelyikén, ahogyan a francia, dán, vagy norvég megszállás túlélői is továbbadták az emlékezet stafétáját. És a gyűlölet sokak számára a legolcsóbb, legkönnyebben hozzáférhető, legális drog. Számukra sokkal könnyebb elviselni az élet nehézségeit, saját nyomorúságukat, tudatlanságukat, tehetetlenségüket, ha van valaki akit maguknál is butábbnak, nyomorultabbnak, tehetetlenebbnek tudhatnak. Ezért van az, hogy a világon még ma is sokan szeretnek a németekre, illetve a németül beszélő népekre úgy tekinteni mint nácikra, annak ellenére, hogy a mai német társadalom nagy része még kósza pajzán gondolat sem volt amikor a harmadik birodalom már látványosan elbukott és eltöröltetett (aki pontosan azokban a napokban született, ma már 68 éves, ha még életben van).
Egyesek talán most elkezdenek aggódni, hogy mi történik majd ha valami csoda folytán egyszer csak kollektíve megbocsájt a világ a németeknek. Kit fogunk akkor gyűlölni ilyen rendíthetetlenül? Azt hiszem azt még a kevésbé tájékozottak is tudják, hogy van a német népnél sokkal régebben, sokkal intenzívebben és sokkal szélesebb körben gyűlölt nép, a zsidók. Őket már az időszámításunk előtti időkben is intenzíven üldözték és azt hiszem még a civilizációnk bukásával és teljes pusztulásával sem lelnek majd nyugalomra. Ugyanakkor talán a zsidógyűlölet kicsit avítt az újabb korosztályok számára. Viszont az újabb korokkal újabb lehetőségek nyíltak meg előttük. Némi laza általánosítással és némi sarkítással sok népet, nemzetet lehet a gyűlöletünk tárgyává tenni. Itt vagyunk rögtön mi magyarok (természetesen kizárólag a nem „magyar gondolkodású” személyek és nemzetek számára) hiszen alig több mint ezer-ezerkétszáz éve bandába tömörülve végig raboltuk fél nyugat-Európát, illetve a fent már említett második világháborúban a gonosz nácik végsőkig kitartó fegyverbarátai voltunk. Aki ennél magasabb mércét akar állítani, annak javaslom talán a franciák gyűlölését (az angolok javaslat nélkül is utálják, de minimum lenézik őket), hiszen az egész kommunizmus valahol náluk vert gyökeret először és harapódzott el aztán a világban. De Napóleon is, aki leigázta fél Európát, szintén francia volt. És persze a huszadik század második felének véres gyarmati háborúi sem tartoznak a könnyen megbocsájtható dolgok közé (vajon az egykori Indokínai térség megbocsájtott már nekik?). Természetesen az egykori brit birodalom zsarnoksága alatt nyögő nemzetek számára is luxus lenne a megbocsájtás.
Mi magyarok utálhatjuk az összes népet és országot, aki kapott az egykori Magyarország területeiből Trianonban és persze azokat is akik nem. A Dél-Koreaiak logikus módon gyűlölik az Észak-Koreaiakat és persze viszont. Az arabok szintén előkelő helyen vannak a gyűlöltségi listán, hiszen mind, egytől-egyig lusta, erőszakos vallási fanatikus. A kínaiak és a többi „ferdeszemű, sárga” népség, mert az összes harácsoló, szapora bűnöző. Az „amerikaiak” (gyk. USA állampolgárok) jó tárgyai az utálatnak a harmadik világ lakossága számára, mert pökhendi, erőszakos, világot uralni akaró hatalom képviselői, természetesen mind, kivétel nélkül. Aki gazdasági alapon szeretné a gyűlölete tárgyát megtalálni, annak javaslom a svájciakat, hiszen közülük mindenki bankár, óra és ékszer készítő, vagy sajt és csokoládé gyára van. Ebből következik, hogy a bőrük alatt is pénz van, miközben mi meg nyomorgunk.
Valószínűleg sok egyéb nemzet, nép kimaradt a fenti, nem teljes körű felsorolásból. De akinek van kedve és ideje, vegyen elő egy térképet és próbálja ki azt a „játékot”, hogy minden országot, amelynek a népét valamilyen okból valakik gyűlölik, ikszelje ki, mintha csak váratlanul elpusztult volna az utolsó hírmondóig. Aztán írjon egy kommentet, hogy mi maradt a végén a térképen, az ikszektől eltekintve. Igazán kíváncsi vagyok...
